2008. augusztus 2., szombat

Címlap és tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék:
Bevezetés
1. Az axiómákon alapuló rendszerelmélet
1. 1. A rendszer - axióma.
1. 2. Rendszer – hipotézisek, és alapvetések.
1. 3. A rendszerfejlődés elve.
1. 4. Az elemi aszimmetria és az elemi együttműködés.
1. 5. A rendszerfejlődés binomiális szakasza.
1. 5. 1. A diszkrét együttműködési hajlam csökkenése.
1. 5. 2. A csoportos együttműködési hajlam kialakulása.
1. 5. 3. Rendszer környezetek kölcsönhatása.
1. 5. 4. A gravitációs kölcsönhatás, és a rendszerkörnyezetek kölcsönhatásának viszonya
1. 6. A rendszerfejlődés további szakaszai.
1. 6. 1. A rendszerfejlődés „virtuális lengés” aspektusai.
1. 6. 2. Domináns struktúrájú rendszerek.
1. 6. 3. Domináns állapotkörnyezetű rendszerek.
1. 6. 4. Centrális aszimmetriák /Galaxisok, ködök, csillagmagok/.
1. 6. 5. Centrális aszimmetriák együttműködései.
1. 6. 6. Centrális aszimmetriák ismétlődő együttműködései.
1. 6. 7. Virtuális tércellák.
1. 6. 7. A Nagy Egész.
2. Rendszerelméletre alapozott térelmélet.
2. 1. Virtuális terek keletkezése, és megszűnése..
2. 2. Térforrások, térnyelők, és parciális téráramlások.
2. 2. 1. Diszkrét térátmenetek jellemzői.
2. 2. 2. Csatolt térátmenetek sorozata.
2. 2. 3. Térátmenetek csoport viselkedése.
3. A rendszerfejlődés fraktál aspektusa.
3. 1. Az osztály szintű fraktál fogalom elemei.
3. 1. 1. A fraktál fogalom lényegi eleme a viszony
3. 1. 2. A tört dimenzió jelensége és értelmezése.
3. 1. 3. A fraktál létrejötte, az algoritmus.
3. 2. Fraktál algoritmusok, és inverz fraktál algoritmusok.
3. 3. A létező valóság fraktál természete.
4. Rendszerfejlődés káosz aspektusa, és az észlelhetőség.
4. 1. A rendszerminőség káosz aspektusa.
4. 2. A káosz esete a rendszerelmélettel.
4. 2. 1. A káosz homogén jellege.
4. 2. 2. A káosz és a téraktivitás függvények viszonya.
4. 2. 3. A káosz és a véletlen esete a számítógéppel.
4. 3. Rendszerminőségek észlelhetősége.
5. A rendszerfejlődés idő aspektusa.
5. 1. A rendszerelmélethez kapcsolódó időfogalom fejlődése.
5. 2. Az új szemlélet, az idő fraktál természete.
5. 2. 1. Az idő fraktál jellege.
5. 2. 2. Az idő keletkezése, és megszűnése.
5. 2. 3. Az elemi idő.
5. 2. 4. Az idő, irány aspektusai.
5. 2. 5. Az időfüggvény.
6. A rendszerfejlődés fraktál számelméleti aspektusai.
6. 1. A szám fogalom, mint szélsőérték.
6. 2. Fraktál számok, fraktál vektorok.
6. 3. Számok halmazterjedelmének bővítése, a számgörbék.
6. 4. A szám fraktál.
6. 4. 1. A szám fraktál szintjeinek belső viszonyai.
6. 4. 2. A szám fraktál szintjeinek külső viszonya.
6. 5. A fraktál koordinátarendszer.
6. 5. 1. A természettörvény és a viszonyítási rendszer kapcsolata.
6. 5. 2. A számskálák, mint sajátos koordinátatengelyek.
6. 5. 2. 1. Skála hozzárendelés.
6. 5. 2. 2. Kölcsönhatás pontok hozzárendelése.
6. 5. 2. 3. Rendszerminőségek hozzárendelése.
6. 5. 3. Fraktál koordinátarendszer és differenciálhányadosa.
7. Befejezés.
7. Befejezés
A vázolt természetszemlélet, minden eddigi elképzelést meghaladó módon összetett, több ponton illeszkedik a létező valósághoz, ugyanakkor ellentmondásmentesnek tűnik, ezért gondolja úgy a dolgozat, hogy ez lehet a létező valóság megközelítéséhez vezető ösvények egyike.
Az új természetszemlélet nem „extrapolációkon”, a jelenségek részleteinek kiemelésén, és általánosításán alapul. Az új természetszemlélet, az egész és a részek viszonyát vizsgáló rendszerelméleten alapul. Az új természetszemlélet szélsőértékek közötti átmeneti jelenségekként szemléli a létező valóságot, ezért idegen szóval élve egyfajta „interpoláció”. Az elmélet kiindulási alapjául szolgáló szélsőértékek, a minden létezőt magába foglaló „Nagy Egész”, és a tovább már osztható „Elemi Részek” a tudat hatókörén kívül esnek ugyan, de logikai úton megközelíthetők, és az ismert, vagy ismertnek vélt jelenségek határátmeneteiként valamiféle elképzelések alakíthatók ki velük kapcsolatban.
A dolgozat elképzelése szerint az új természetszemlélet bizonyos idő elteltével közismertté válik majd, remélhetőleg jönnek olyan érdeklődők, akik képesek lesznek továbbhaladni az ösvényen, és kibontani a vázolt részleteket az alkalmazás számára.
Az új természetszemléletre alapozott módon működő civilizáció túlélési esélyei jobbak lehetnek, mint a jelenlegié. Az új természetszemlélet a korábbiaktól eltérő módon értelmezi a jelenségeket, egyszerű megközelítéseket ad például a fraktál, a káosz, a tér, az idő, és más jelenségek például a gravitáció, vagy a sötét anyag esetében, de értelmezéssel szolgál az égitestek középponti részében zajló folyamatok mibenlétével kapcsolatban is.
Az új természetszemlélet a létező valóság működésével kapcsolatos, nem vizsgálja annak keletkezését, mert álláspontja szerint ez kívül esik a tudat hatókörén, ezért kijelenthető, hogy a dolgozat nem foglalkozik világnézeti kérdésekkel.
A dolgozat a logika szabályaihoz ragaszkodva igyekszik, egyetlen oksági láncolatba fűzni a létező valóság jelenségeit. Elképzelése szerint, a létező valóság akkor értelmezhető egyetlen oksági láncolatként, ha egyrészt összefüggő egészként, egyetlen fraktál konstrukcióként szemléljük, másrészt, ha eredendően létezőként, a többi jelenség okozójaként, a „mozgás” jelenségét fogadjuk el. A dolgozat elképzelése szerint minden létező a mozgásra vezethető vissza, minden létező tartalmi lényege a mozgás, minden rendszerminőség összetett, egymással csatolt viszonyban lévő téráramlásokként szemlélhető. A természet egyetlen, folytonosan változó, téráramlás fraktál, a dolgozat szóhasználatával élve, az „áramló semmi”.

Alsóörs, 2008. augusztus 1.