1. 2. Rendszer – hipotézisek, és alapvetések
Az elmélet fokozatosan, lépésről lépésre bontakozott ki, egy-egy jelentősnek vélt felismerést a dolgozat úgynevezett rendszer- hipotézisként rögzít. A rendszer-hipotézisek esetenként egymást meghaladják, és jelenleg még nem képeznek lineáris értelemben független kijelentésekből álló rendezett halmazt. E hipotézisek tartalmi lényege többféle ösvényen haladva megragadható, a dolgozat által követett ösvény csak egy lehetőség, ugyanakkor a hipotézisek számos heurisztikus megérzést tartalmaznak, amelyek a további dolgozatrészekkel összhangban vannak. A dolgozat különféle, nem tervezett, és nem tervezhető aspektusainak ez az elképesztő mértékű összhangja, az eltérő részek szorosan csatolt illeszkedése kelti azt az érzést, miszerint a dolgozat logikailag ellentmondásmentes. A dolgozatrészek befejező elemeit általában a hipotézislisták alkotják, ezek közül emeljünk ki néhányat:
1. Struktúrát alkotnak egy halmaz elemei, ha meghatározott kapcsolatban állnak egymással.
2. Az új minőség jellemzői nem vezethetők le a struktúra-, vagy az állapot jellemzőkből. A struktúra és az állapotjellemzők nem vezethetők le az új minőségből.
3. A struktúra osztály szinten, az állapot osztályon belül konkrétan határozza meg az új minőséget.
4. A struktúra vagy az állapot elemei az új minőségre közvetlen hatással vannak. Az új minőségre gyakorolt osztály, vagy konkrét szintű hatás jellege szerint, a rendszer részelemei struktúra vagy állapot elemnek minősülnek.
5. Rendszerek azonosságának szükséges, de nem elégséges feltétele a rendszerminőségek azonossága. Rendszerek azonosságának szükséges és elégséges feltétele, a struktúra és állapot azonosság.
6. Az új minőség nem hat vissza a struktúra, vagy az állapot elemeire.
7. A struktúra meghatározza az állapotjellemzők osztályát, és értelmezési tartományát.
8. Elemi rendszer struktúra- és állapot elemei nem tartalmaznak rendszert. Az Univerzum, az összes rendszert tartalmazza.
9. Az Univerzum minőségei rendszerminőségek.
10. Rendszer, alrendszerként új minőségével épülhet be, struktúra vagy állapot elemként.
11. Rendszer bomlása, alrendszerei, mint térfogati divergenciák, által valósulhat meg. Nem képes bomlásra az elemi rendszer és az Univerzum.
12. A rendszer belső mozgásállapota osztály szinten, külső mozgásállapota konkrét szinten határozza meg az új minőséget.
13. Rendszer belső mozgásállapota és a struktúra, valamint a rendszer külső mozgásállapota és az állapot a rendszerminőség szempontjából ekvivalens.
14. A sebesség, változást eredményez a rendszer állapotában, a gyorsulás, változást eredményez a rendszer állapotában és struktúrájában is.
15. A mozgás vektortér-káosztér, vagy káosztér-vektortér transzformációt idéz elő, a struktúraszervezés káosztér-vektortér transzformációt idéz elő.
16. Különböző rendszerekhez tartozó rendszerelemek virtuális rendszert alkotva, új közös, úgynevezett virtuális rendszerminőséget jeleníthetnek meg.
17. Az univerzumot építő alrendszerek sorozatának kezdeti elemei csökkenő méretekkel és növekvő sebességekkel jellemezhetők.
18. Az univerzum terében létező anyagi rendszernek kölcsönhatásban kell lennie környezetével.
19. A struktúraszervezés káosztér-vektortér transzformációt idéz elő.
20. Univerzum szinten az elemi rendszerek halmaza, elemi szinten a rendszer új minősége állandó.
21. Rendszer gravitációs energiája azonos energia változásával.
22. Rendszer kölcsönható energiája azonos energia változásával.
23. Az univerzum zérusdivergenciájú rendszer.
24. Az elemi rendszernek nincs struktúrája, az univerzumnak nincs állapota, így fordul vissza a vég a kezdetekhez, így alakul ki a nagy Ouraborus.
25. Az elemi rendszerek külső, mozgási energiájából épül fel az univerzum minden rendszere, tehát mozgásra vezethető vissza az univerzum összes struktúrája, állapota és minősége, más megközelítésben jelensége.
26. Pozitív térfogati divergencia esetén a rendszer fogyatkozik és gyorsul, negatív térfogati divergencia esetén a rendszer növekszik és lassul.
27. Az univerzum, mint egész mozdulatlan, nem fejlődik, és időtlen, virtuális lengései során minőségeket jelenít meg. A minőségek külső energiafelhasználás nélkül a rendszerek konstrukciós együttállása, rendszerkapcsolatai következtében jelennek meg. Rendszerek építkező és bomló jellegű konstrukciós együttállásai, ellentétes irányú gyorsuló folyamatokban valósulnak meg.
28. Az elemi rendszer felső szélsőértéket képviselő mozgástartalommal, alsó szélsőértéket képviselő dimenziótartalommal, továbbá tér-, és időléptékkel rendelkező periodikus jelenség. Az elemi rendszerek minősége és halmazterjedelme megváltoztathatatlan.
29. Az elemi rendszer csak külső, a „Nagy Egész” csak belső minőséggel rendelkező szélsőértékek.
30. A rendszerfejlődés jelenségeit az elemi rendszer és a „Nagy Egész” közötti átmenetek képviselik, ők a rendszerek. A rendszerek egymás alrendszereiként az úgynevezett divergencia fraktál struktúrába rendezhetők.
31. Az elemi rendszerek mozgástartalmuk által együttműködésre képesek. Az elemi együttműködések mozgástartalmukkal időlegesen közös mozgásteret hoznak létre, ez az úgynevezett virtuális tér.
32. A „Nagy Egész” jelenségei sokdimenziós virtuális fraktál térben léteznek, de közös eseménytérben jelennek meg. A „Nagy Egész” jelenségei az esemény és a szemlélő viszonyítási rendszerének relatív különbségétől függő minőségben, a megfigyelés időléptékéhez igazodó rendszerszinten nyilvánulnak meg. Az idő vektorminőség. Nem létezik a rendszerektől független külső időlépték.
33. Együttműködő rendszerek mozgása a szemlélés időléptékétől függően homogén minőséget jelenít meg. A homogén minőség káosz minőségként szemlélhető és időléptékével azonosítható. Az elemi káosz tetszőlegesen kis mérettartományban is zérus eredő mozgástartalommal rendelkezik. Az elemi káosztól elkülönülni, diszkrét szinten eltérő, kisebb mozgástartalommal, csoport szinten eltérő, nagyobb időléptékkel lehetséges. A káosztér differenciálódva vektorteret, a vektortér differenciálódva káoszteret eredményez.
34. Rendszerek, mozgástartalmukkal, tér-, és időléptékükkel, valamint dimenzió tartalmukkal jellemezhetők. Rendszerek együttműködése fraktál számokkal, fraktál vektorműveletekkel, differenciál, és integráltételekkel modellezhető.
35. Minden rendszer élettartama meghaladja alrendszerei élettartamát, az alrendszerek időléptékükhöz igazodó módon folyamatosan cserélődnek.
36. Rendszerek anyagcseréje szabályozott, egymáshoz láncolatszerűen csatolt, parciális viselkedésű térszektorokban valósul meg. A parciális viselkedés a primer térben zajló tényleges események virtuális, vetületi jelenségei.
37. Rendszerek együttműködési hajlama a téraktivitással, az építkezési és a bomlási hajlam különbségével jellemezhető. Egyenrangú rendszerek együttműködése struktúraszervezést, domináns és alárendelt rendszerek együttműködése állapotszervezést eredményez.
38. Rendszerek együttműködése, szabályozott anyagcsere által valósul meg. A szabályozott anyagcsere kapcsolatok határátmeneteiként értelmezhetők a rendszerek, és a rendszerek szélsőértékei, az elemi rendszer és a „Nagy Egész” is.
A rendszerhipotézisek általában a megközelítés környezetéből kiragadott módon nem érthetők, de tartalmuk a különféle aspektusból történő megközelítésekkel érthetővé tehetők. A tartalmi lényeg a rendszerelméletre, és a rendszerfejlődésre vonatkozó aspektusok váltakozó ritmusában képes megjelenni. Példaként vizsgáljunk meg egy rendszerhipotézist, amely tapasztalat szerint a létező valósághoz illeszkedik, és amely elképesztő következményekkel jár. E hipotézis a következő: „Minden rendszer élettartama meghaladja alrendszerei élettartamát, az alrendszerek időléptékükhöz igazodó módon folyamatosan cserélődnek.” A hipotézishez vezető ösvény a dolgozat ötödik, „Rendszertér Dinamika” című részében található. Miről van szó? Az egész tovább él, mint a rész? Ha ez így van, akkor a rendszerek struktúra és állapotelemeit képező alrendszereknek folyamatosan cserélődniük kell, különben a rendszerminőség nem nyilvánulhatna meg hosszabb élettartamban, mint a részek, az alrendszerek minősége. Ha valaminek az alkotórészei folyamatosan cserélődnek, akkor az, folyamatosan keletkezik és pusztul, továbbá a rendelkezésre álló cserekészlettől függően mindig egy kissé változik is. Példaként tekintsünk az emberi szervezetre. Életünk során folyamatosan változunk, sejtjeink saját időléptékük szerinti ciklusban cserélődnek, a testünkben áramló folyadékok összetétele is változik, ez kihat úgy a struktúránkra, mint az állapotunkra. A dolgozat elképzelése szerint minden rendszer esetében így van ez és a rendszerek mozgása is az úgynevezett finomszerkezethez tartozó alrendszerek cseréjével hozható összefüggésbe. Más aspektusból szemlélve például gyorsításkor a repülőgép, és utasainak finomszerkezete kicserélődik, majd lassításkor ismét ez történik. A dolgozat elképzelése szerint az elemi rendszerek összessége, az úgynevezett primer tér, pillanatról-pillanatra újramásolja a létező valóságot, amely ez által mozgó minőségben képes megjelenni, hasonlóan, mint a tévéműsorok képanyaga, vagy mint a cserélődő képkockákból álló mozgófilm.

Binomiális rendszer térkörnyezete, az építkező és bomló jellegű zónákkal

Természetesen számtalan kérdés merülhet fel, amelyekre érdeklődés esetén megpróbálok válaszolni. Most azonban a megértés ösvénye a rendszerszerveződés irányába fordul.