2. Rendszerelméletre alapozott térelmélet
Többek között a dolgozat harmadik része foglalkozik a rendszerfejlődés térelméleti aspektusaival, ezen belül a „Létező térelméletek” fejezetrész, fejlődési sorozatba rendezett módon hasonlítja össze a térrel kapcsolatos elképzelések változását.
A jelenlegi elképzelések többé-kevésbé értelmezik a „tér” fogalom különféle alosztály szintű jelentéstartalmát, de nem adnak korrekt, osztály szintű térdefiníciót.
Newton elképzelése szerint a tér, minden mástól függetlenül abszolút létező, és mozdulatlan jelenség, a létező valóság eseményeinek hordozója. Elképzelése szerint a mozdulatlan térhez viszonyított időbeli változások tekinthetők mozgásoknak. Ez az elképzelés eltér Descartes elképzelésétől, aki csak a jelenségek egymáshoz viszonyított, relatív időbeli változásait tekintette mozgásnak. A matematika térelmélet, vagy mezőelmélet gyakorlata különféle skalár-, és vektorfüggvények értékkészletét értelmezi térként. A geometriai térszemlélet szerint a tér olyan halmazként azonosítható, amelynek tetszőlegesen választott elem párjai között távolságfüggvénnyel jellemezhető úgynevezett metrika értelmezhető. Az ilyen terek az úgynevezett metrikus terek.
A dolgozat a rendszerelmélethez, és a rendszerfejlődés folyamatához illeszti térelképzelését, és ebből eredően a korábbiaktól teljes mértékben eltérő, úgynevezett rendszerszemléletű térelméletet vázol, amely eszköz a létező valóság természetének megismeréséhez.
A rendszerszemléletű megközelítés a teret, az időt, és a létező valóság összes többi jelenségét rendszerminőségekként értelmezi, a rendszerminőségeket, pedig az elemi rendszer differenciálatlan mozgásminőségeiből származtatja. A dolgozat elképzelése szerint az elemi rendszerek egyedileg felső szélsőértéket képviselő, mozgástartalmuk mellett zérushoz közeli struktúrával, valamint dimenziótartalommal rendelkeznek, és kizárólagos módon történő jelenlétükkel csoport szinten homogén minőséget képviselnek. Az elemi rendszerek együttes homogén minősége önmagában nem azonosítható, nem észlelhető, hiszen az észlelés és azonosíthatóság feltételei hiányoznak, viszont van két eredendően létező minősége. Az elemi homogenitás, vagy a dolgozat későbbi fogalomhasználatával élve az elemi káosz, egyrészt periodikus jelenség, másrészt ehhez kapcsolódóan tetszőlegesen kis méretkörnyezetben is zérus érték közeli eredő mozgástartalmat képvisel. A dolgozat e különös jelenség differenciálódási folyamataként szemléli a rendszerfejlődés folyamatát, és ebből vezeti le rendszerek terét is.
Az elemi homogenitás, vagy az elemi káosz differenciálódási folyamata egyedi és csoportszintű módon valósulhat meg. A későbbiekben érzékelhetővé válik, hogy az elemi homogenitás csoportszintű differenciálódási folyamatával jelennek meg az úgynevezett természet fraktál egész értékekkel jellemezhető dimenziószintjei, az elemi homogenitás egyedi, differenciálódási folyamataival pedig a szintek tört dimenzióértékű jelenségei. Az elemi homogenitás csoportszintű differenciálódása, tehát önmagához viszonyított változásként, abszolút módon, az egyedi szintű differenciálódási folyamat pedig a megjelenő új minőségek egymáshoz viszonyított változásaiként relatív módon értelmezhetők. Az elemi homogenitás differenciálódási folyamata több aspektusból szemlélhető, nem autentikus hasonlattal élve a folyamat technológiai aspektusát a rendszerfejlődés, alaki aspektusát a térelmélet, sorrendiségi vonatkozásait pedig az időelmélet képviseli. Most következzen a rendszer-térelméleti aspektus.
A dolgozat első lépésként, az elemi homogenitás egyedi differenciálódási folyamatának hierarchikus minőség sorozatba rendezett fogalmi-elemeit vezeti le:
¤ Elemi különbözőség /a pont../
¤ Elemi azonosság /elemi struktúra, vagy elemi kiterjedés../
¤ Irányított elemi struktúra /elemi vektor../
¤ Elemi irányeltérés / elemi szögeltérés../
¤ Felületelem
¤ Térelemek
A dolgozat a továbbiakban a felsorolt osztály szintű fogalmak szélsőértékeiként értelmezi a jelenleg létező térelképzelésekben szereplő fogalmakat. A dolgozat különös módon osztály szintűre bővíti, a vektor fogalmat is az úgynevezett ívhez simuló vektorok elképzelésének bevezetésével, amelyek továbbfejlesztett változataiból jelennek meg később az úgynevezett fraktál vektorok. Az elemi homogenitásból levezetett térelemek és jellemzők hagyományos úgynevezett metrikus tereket képviselnek, a létező valóség virtuális fraktál terének elképzeléséhez azonban még további, az úgynevezett virtuális térelméleti, és fraktál térelméleti kiterjesztésekre is szükség van. E kiterjesztések jelentéstartalmát a következő részek igyekeznek megvilágítani, de rövid útmutatásként előzetesen, néhány kiragadott elem segítségével, hasonlítsuk össze a jelenlegi térelméleteket az új szemléletben szereplővel:
Jelenlegi térelképzelések közös vonásai:
* E terek egyetlen középponttal rendelkező koordinátarendszerhez illeszthetők.
* A térpontokra a jelenlegi gyakorlat szerint egyenes alakú vektorok mutatnak, amelyek a lineáris értelemben, egymástól független vektorkomponensekre bonthatók.
* A térpontok kizárólagos módon töltik ki a tér egészét.
Az új térszemlélet szerint:
* A létező valóság tere, több középponttal rendelkező, hurokmentes gráfhoz hasonló, úgynevezett fraktál koordinátarendszerhez illeszkedik.
* A rendszerteret egymásba csomagolt forgó szerkezetek feszítik ki. E különös tér pontjaira, különös ívhez simuló, és forgó, úgynevezett fraktál vektorok mutatnak. A fraktál vektorok komponensei az egymástól lineáris értelemben független komponensek mellett ezek lineáris kombinációit is tartalmazzák.
* A térpontok nem kizárólagos módon töltik ki a tér egészét, a kizárólagos és az értékkészletszerű térkitöltés együtt van jelen.