1. 6. 4. Centrális aszimmetriák /Galaxisok, ködök, csillagmagok/
A dolgozat elképzelése szerint a létező valóság jelenségei egyedileg, csoportokba rendezve, valamint egészét tekintve is fraktál minőséget képvisel. Az úgynevezett természet fraktál tetszőleges eleme a szélsőértékekből átmenetekkel képezhetők. Mivel az átmenetek ellentétes irányú, úgynevezett építkező, és bontó jellegű folyamtokként azonosíthatók, amelyek egyidejűleg zajlanak, ezért a rendszerfejlődés egésze ellentétes irányú folyamatok egységeként szemlélhető. E folyamatok mozzanatai a természet fraktál elemihez illeszkednek, így szintén fraktál minőséget képviselnek, ezért a rendszerfejlődés szemlélhető, az úgynevezett aszimmetria fraktál, a kölcsönhatás fraktál, vagy a térnyelők-, és térforrások fraktál konstrukciója aspektusából is. A dolgozat konkrét esetekben igyekszik azt az aspektust kiemelni, amelyik az úgynevezett téraktivitás függvények, valamint a téraktivitás függvényekből képzett téráramlás függvények segítségével megközelíthetőnek tűnik. A rendszerkörnyezetek együttműködése esetében a dolgozat a rendszereket összekötő egyenesen elmozduló térnyelők aspektusát emelte ki, e jelenség lehetséges eseményhalmazának szélsőértékeit vizsgálta, az úgynevezett külső viszonyok vonatkozásában. Ugyanez a jelenség egy más csoportszinten a belső viszonyok, a struktúra és az állapotkörnyezet viszonyában a rendszerfejlődés centrális aszimmetria aspektusát jelenítette meg. Ez a jelenség is szemlélhető a struktúra és az állapotkörnyezet között elmozduló bontócentrumok eseményhalmazaként, de létezik építkező jellegű térforrás aspektusa is. Vizsgáljuk meg a centrális aszimmetriák lehetséges eseményhalmazát és szélsőértékeit.
¤ Centrális aszimmetriák egyedi viselkedése: Egyetlen rendszerstruktúra és állapotkörnyezetének viszonyában, jelen van, az állapotkörnyezet építés mellett a struktúrabontás jelensége is, de az ellentétes folyamatok eredő jellege a csereelemek kibocsátásának arányától függően alakul. Az állapotkörnyezet dominanciája esetén a rendszermag bontása válik jellemzővé. E folyamat felső szélsőértékénél a rendszer struktúra teljes mértékben eltűnik, helyét egy bontócentrum foglalja el. A bontócentrum térnyelőként viselkedik, a beérkező csereelem készletet bontja és az alrendszerek szintjén térforrásként, megjeleníti. Differenciáltabb megközelítésben úgy tűnik, mintha a rendszer kifordult volna önmagából, mintha az állapotkörnyezet vette volna át a struktúra szerepét, és a struktúra helyén megjelenő térnyelő gyártaná az új típusú állapotkörnyezetet. Az ilyen rendszerek a szemlélő számára úgy tűnhetnek, mintha semmi középpontúak lennének. Ilyen semmi középpontú rendszerek minden rendszerszinten megjelenhetnek, nem méret-, vagy dimenziófüggők, kialakulásuk a struktúra és az állapotkörnyezet viszonyától függ, ezért ők is fraktál alakzatba rendezhetők. Ha e semmi középpontú rendszerek felső szélsőértékét kutatjuk, akkor ők valószínűsíthetően a galaxisokkal azonosíthatók. A galaxisok észlelhető csillaganyaga döntően a peremi részeken folyamatosan keletkezik, és különféle, de jellemző módon spirál áramvonalak mentén lassan gyorsulva áramlik a centrumban elhelyezkedő térnyelőbe, ismert szóhasználattal élve a fekete lyukba. A keletkező és a centrum felé áramló csillaganyag közben végig járja a rendszerfejlődés egyes szakaszait, majd a térnyelő környékén torlódva és felgyorsulva átesik a lebontás műveletein, egész csillagrendszerek tűnnek el, az alrendszer spektrumok, minden szintjére jellemző bontó folyamatokban, majd az alsó rendszerszinteken térforrásként jelennek meg. A gyorsulás a parciális térjellemzők miatt következik be. Az áramlás a koncentrikus héjakra közel merőlegesen zajlik, ezek felülete pedig a sugár csökkenésével arányos, ezért az áramvonalak gyorsulva sűrűsödnek. A dolgozat elképzelése szerint a galaxisok távoli jelensége, az osztály szintű hasonlóság miatt a földi viszonyok között gyakori forgószelek, ciklonok, és tornádók jelenségének tanulmányozásával megközelíthető.
A dolgozat elképzelése szerint a létező valóság jelenségei egyedileg, csoportokba rendezve, valamint egészét tekintve is fraktál minőséget képvisel. Az úgynevezett természet fraktál tetszőleges eleme a szélsőértékekből átmenetekkel képezhetők. Mivel az átmenetek ellentétes irányú, úgynevezett építkező, és bontó jellegű folyamtokként azonosíthatók, amelyek egyidejűleg zajlanak, ezért a rendszerfejlődés egésze ellentétes irányú folyamatok egységeként szemlélhető. E folyamatok mozzanatai a természet fraktál elemihez illeszkednek, így szintén fraktál minőséget képviselnek, ezért a rendszerfejlődés szemlélhető, az úgynevezett aszimmetria fraktál, a kölcsönhatás fraktál, vagy a térnyelők-, és térforrások fraktál konstrukciója aspektusából is. A dolgozat konkrét esetekben igyekszik azt az aspektust kiemelni, amelyik az úgynevezett téraktivitás függvények, valamint a téraktivitás függvényekből képzett téráramlás függvények segítségével megközelíthetőnek tűnik. A rendszerkörnyezetek együttműködése esetében a dolgozat a rendszereket összekötő egyenesen elmozduló térnyelők aspektusát emelte ki, e jelenség lehetséges eseményhalmazának szélsőértékeit vizsgálta, az úgynevezett külső viszonyok vonatkozásában. Ugyanez a jelenség egy más csoportszinten a belső viszonyok, a struktúra és az állapotkörnyezet viszonyában a rendszerfejlődés centrális aszimmetria aspektusát jelenítette meg. Ez a jelenség is szemlélhető a struktúra és az állapotkörnyezet között elmozduló bontócentrumok eseményhalmazaként, de létezik építkező jellegű térforrás aspektusa is. Vizsgáljuk meg a centrális aszimmetriák lehetséges eseményhalmazát és szélsőértékeit.
¤ Centrális aszimmetriák egyedi viselkedése: Egyetlen rendszerstruktúra és állapotkörnyezetének viszonyában, jelen van, az állapotkörnyezet építés mellett a struktúrabontás jelensége is, de az ellentétes folyamatok eredő jellege a csereelemek kibocsátásának arányától függően alakul. Az állapotkörnyezet dominanciája esetén a rendszermag bontása válik jellemzővé. E folyamat felső szélsőértékénél a rendszer struktúra teljes mértékben eltűnik, helyét egy bontócentrum foglalja el. A bontócentrum térnyelőként viselkedik, a beérkező csereelem készletet bontja és az alrendszerek szintjén térforrásként, megjeleníti. Differenciáltabb megközelítésben úgy tűnik, mintha a rendszer kifordult volna önmagából, mintha az állapotkörnyezet vette volna át a struktúra szerepét, és a struktúra helyén megjelenő térnyelő gyártaná az új típusú állapotkörnyezetet. Az ilyen rendszerek a szemlélő számára úgy tűnhetnek, mintha semmi középpontúak lennének. Ilyen semmi középpontú rendszerek minden rendszerszinten megjelenhetnek, nem méret-, vagy dimenziófüggők, kialakulásuk a struktúra és az állapotkörnyezet viszonyától függ, ezért ők is fraktál alakzatba rendezhetők. Ha e semmi középpontú rendszerek felső szélsőértékét kutatjuk, akkor ők valószínűsíthetően a galaxisokkal azonosíthatók. A galaxisok észlelhető csillaganyaga döntően a peremi részeken folyamatosan keletkezik, és különféle, de jellemző módon spirál áramvonalak mentén lassan gyorsulva áramlik a centrumban elhelyezkedő térnyelőbe, ismert szóhasználattal élve a fekete lyukba. A keletkező és a centrum felé áramló csillaganyag közben végig járja a rendszerfejlődés egyes szakaszait, majd a térnyelő környékén torlódva és felgyorsulva átesik a lebontás műveletein, egész csillagrendszerek tűnnek el, az alrendszer spektrumok, minden szintjére jellemző bontó folyamatokban, majd az alsó rendszerszinteken térforrásként jelennek meg. A gyorsulás a parciális térjellemzők miatt következik be. Az áramlás a koncentrikus héjakra közel merőlegesen zajlik, ezek felülete pedig a sugár csökkenésével arányos, ezért az áramvonalak gyorsulva sűrűsödnek. A dolgozat elképzelése szerint a galaxisok távoli jelensége, az osztály szintű hasonlóság miatt a földi viszonyok között gyakori forgószelek, ciklonok, és tornádók jelenségének tanulmányozásával megközelíthető.
¤ A centrális aszimmetriák csoportviselkedése: A galaxis szintű centrális aszimmetriák fraktál minőséget képviselnek, ezért a galaxis, mint egész, egyedi viselkedéséhez hasonló jelenségek zajlanak a részek tetszőlegesen választott környezetében is. Más aspektusból szemlélve a galaxisok centrum felé áramló anyagában nem csak atomok, molekulák, bolygók, csillagok, és csillagrendszerek keletkeznek, hanem ezek részeként a környezeti feltételekhez igazodó arányban előfordulnak kisebb centrális aszimmetriák is, amik szintén fejlődnek. A fejlődő centrális aszimmetriák, profán hasonlattal élve olyanok, mint lyukak a sajtban, amik növekedve összeérhetnek, és a galaxisok közel szimmetrikus zárt alakzatát megbonthatják. Ezen a módon az egy középpontú zárt alakzatú centrális aszimmetriákból, több középpontú nyílt aszimmetriák jöhetnek létre. Ezek a jelenségek ködszerű képződményekhez hasonlíthatók, amelyek téráramlásai véletlenszerű, a környezeti feltételekhez igazodó módon, változó helyeken képesek zárt, vagy nyitott centrális aszimmetriák megjelenítésére. E ködök anyagcserekészlet kibocsátása parciális téráramlásokkal ját, az áramvonalak viszonyától függően bontó, vagy építkező jellegű centrumok jöhetnek létre. A modellvizsgálatok szerint e centrumok létrejötte bizonyos esetekben nem függ a kibocsátók távolságától, csak és kizárólag az áramvonalak viszonyától. Ilyen módon a centrális aszimmetriák csoportminőség nagyon színes eseményhalmazzal rendelkezhet, amelynek alsó és felső szélsőértékei létezhetnek. A szélsőértékek például a térnyelők számával jellemezhetők. E szerint alsó szélsőértéket képviselhetnek a zérus centrális aszimmetriával rendelkező képződmények, és felső szélsőértéket képviselhetnek a végtelen számú aszimmetriával rendelkező képződmények. E ködszerű képződmények csatolt és változó parciális téráramlásai következtében változó helyeken jelenhetnek meg a téráramlások erővonalainak sűrűsödései, így változó helyen alakulhatnak ki térnyelő képződmények, de e jelenségek meg is szűnhetnek. Felvetődhet a kérdés, ha a téráramlások sűrűsödésével térnyelő konstrukciók jöhetnek létre, akkor az áramvonalak bizonyos együttállása esetén térforrás konstrukciók nem jöhetnek létre? A téraktivitás függvények egyszerű elemzése, és számítógépes megjelenítése alapján e kérdésre egyértelmű igen válasz adható. A vizsgálatok szerint az úgynevezett közös középpontú viszonyban álló alrendszerek különös levélmintázatú bomlássávjai mellett, bizonyos esetekben építkező jellegű térforrás konstrukciók is megjelennek. Az előzők alapján kijelenthető, hogy a téráramlások viszonyától függően térnyelő, és térforrás képződmények jelenhetnek meg, vagy tűnhetnek el. Ez a kijelentés más aspektusból szemlélve azt jelenti, hogy a rendszerfejlődés iránya, bontó, vagy építkező jellege, az univerzum tetszőlegesen választott térkörnyezetében az ott létező környezeti feltételektől a téráramlások viszonyától függ.
A centrális aszimmetriák úgynevezett közös középpontú együttműködései bontó- térnyelő, és építkező jelegű, térforrás objektumokat is képesek létrehozni közös térkörnyezetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése