1. 4. Az elemi aszimmetria és az elemi együttműködés
Az előzők szerint a rendszerfejlődés folyamata, ellentétes irányú folyamatok egységeként szemlélhető. E folyamatok elemi mozzanatokból állnak, ezekről az elemi együttműködési formákról kellene elképzelést kialakítani. Az elemi együttműködési formákról akkor alakíthatunk ki elképzelést, ha legalább megközelítő elképzeléssel rendelkezünk az együttműködés szereplőivel kapcsolatban.
Az elemi rendszerek egyedi és csoportos viselkedést tanúsítanak. E jelenségek a tudat hatókörén kívül esnek, ezért csak határátmenet jellegű, közelítő elképzeléseket alakíthatunk ki velük kapcsolatban. A dolgozat ismételten vissza-vissza tér e kérdések megválaszolására, az elképzelések fokozatosan differenciálódnak, de így is csak vázlatszintű közelítésekről lehet szó. Az elképzelés szerint az elemi rendszerek egyedi minősége felső szélsőértéket képviselő mozgástartalommal, és alsó szélsőértéket képviselő struktúra-méretekkel, valamint időléptékkel rendelkező, véletlen periodikus jelenségek. Más aspektusból közelítve, az elemi rendszerek hasonló állapotban lehetnek, mint a kritikus állapotban rezgő húr, amely úgynevezett véletlen attraktor szerint, periodikus módon megjelenít minden egy és kettő dimenziótartományba eső mozgásformát. /E kijelentés értelmezése, és a jelenség bemutatása a dolgozat negyedik részében található./ Az elemi rendszerek valamiféle kritikus rezgő állapotban lehetnek, de ez az állapot nagyon különös, számunkra teljesen megfoghatatlan, ugyanis ők zérus és egy dimenziótartományban léteznek, tehát mozgásuk nem haladó, vagy forgó jellegű, ugyanis ezekhez legalább egy és két dimenziótartományú térbeli minőségre lenne szükség. E különös jelenségek csoportviselkedése is meglehetősen különös, ugyanis tetszőlegesen kis környezetben is az eredő mozgástartalmak zérus közeli értékekkel jellemezhetők, ezért nagyon finom periodikus jellegű homogén csoportminőséget, úgynevezett káoszminőséget jelenítenek meg. Ez a homogén káoszminőség az észlelés szempontjából közel állhat az úgynevezett konzervatív erőtér minőségi jellemzőihez, ugyanis nem található olyan kis időintervallum, amelynél az elemi részek, vagy a periodikus változások megpillanthatók lennének. Az elemi rendszerek tovább nem oszthatók, ezért más szóhasználattal élve megváltoztathatatlanok. A megváltoztathatatlan jelleg a rendszerfejlődés folyamata aspektusából szemlélve aszimmetriának tűnik, ugyanis ha az elemi rendszerekkel valami történik az csak és kizárólag együttműködés, lehet, hiszen bomlásra képtelenek. Az elemi rendszerek bomlásra képtelen, de építkező jellegű együttműködésre képes minőségét a dolgozat elemi aszimmetriaként azonosítja. A dolgozat elképzelése szerint a rendszerfejlődést az elemi rendszerek egyedi és csoport viselkedése, az elemi aszimmetria, és az elemi káoszminőség teszi lehetővé.
Az elemi együttműködések is a tudat hatókörén kívül esnek, de különféle modellek határátmeneteiként halvány elképzelések alakíthatók ki velük kapcsolatban. Ilyen modellek lehetnek az egymáson legördülő golyók, vagy a rövid szakaszon egymásba csavarodó rugók esete, de szemlélhetők egyfajta különös interferencia jelenségekként is.
A modellalkotást nagymértékben segítheti egy a mindennapok gyakorlatából ismert jelenség áttekintése. Vizsgáljuk meg a közönséges olló jelenségét a rendszerelmélet aspektusából. Az olló vágó élei külpontosan elhelyezett forgási pont körül elfordulhatnak. Az olló kézben tartott szárait állandó szögsebességgel körív mentén mozgatva, a vágó élek fokozatosan összezárnak, ezáltal egy mozgó vágópont jelenik meg. Ez a vágópont az olló új minősége, amely a vágó élek, mint struktúra, és a mozgatás, mint állapot együttműködése által jelenik meg. Ez a vágópont, mint új minőség az egyenletes körív menti mozgásra merőleges irányú, és tangens függvény szerint gyorsuló mozgást végez. Vegyük észre, hogy a vágópont mozgásminősége a vágó élek pillanatnyi viszonyától, az általuk bezárt szög értékétől függ.
Az előzők szerint a rendszerfejlődés folyamata, ellentétes irányú folyamatok egységeként szemlélhető. E folyamatok elemi mozzanatokból állnak, ezekről az elemi együttműködési formákról kellene elképzelést kialakítani. Az elemi együttműködési formákról akkor alakíthatunk ki elképzelést, ha legalább megközelítő elképzeléssel rendelkezünk az együttműködés szereplőivel kapcsolatban.
Az elemi rendszerek egyedi és csoportos viselkedést tanúsítanak. E jelenségek a tudat hatókörén kívül esnek, ezért csak határátmenet jellegű, közelítő elképzeléseket alakíthatunk ki velük kapcsolatban. A dolgozat ismételten vissza-vissza tér e kérdések megválaszolására, az elképzelések fokozatosan differenciálódnak, de így is csak vázlatszintű közelítésekről lehet szó. Az elképzelés szerint az elemi rendszerek egyedi minősége felső szélsőértéket képviselő mozgástartalommal, és alsó szélsőértéket képviselő struktúra-méretekkel, valamint időléptékkel rendelkező, véletlen periodikus jelenségek. Más aspektusból közelítve, az elemi rendszerek hasonló állapotban lehetnek, mint a kritikus állapotban rezgő húr, amely úgynevezett véletlen attraktor szerint, periodikus módon megjelenít minden egy és kettő dimenziótartományba eső mozgásformát. /E kijelentés értelmezése, és a jelenség bemutatása a dolgozat negyedik részében található./ Az elemi rendszerek valamiféle kritikus rezgő állapotban lehetnek, de ez az állapot nagyon különös, számunkra teljesen megfoghatatlan, ugyanis ők zérus és egy dimenziótartományban léteznek, tehát mozgásuk nem haladó, vagy forgó jellegű, ugyanis ezekhez legalább egy és két dimenziótartományú térbeli minőségre lenne szükség. E különös jelenségek csoportviselkedése is meglehetősen különös, ugyanis tetszőlegesen kis környezetben is az eredő mozgástartalmak zérus közeli értékekkel jellemezhetők, ezért nagyon finom periodikus jellegű homogén csoportminőséget, úgynevezett káoszminőséget jelenítenek meg. Ez a homogén káoszminőség az észlelés szempontjából közel állhat az úgynevezett konzervatív erőtér minőségi jellemzőihez, ugyanis nem található olyan kis időintervallum, amelynél az elemi részek, vagy a periodikus változások megpillanthatók lennének. Az elemi rendszerek tovább nem oszthatók, ezért más szóhasználattal élve megváltoztathatatlanok. A megváltoztathatatlan jelleg a rendszerfejlődés folyamata aspektusából szemlélve aszimmetriának tűnik, ugyanis ha az elemi rendszerekkel valami történik az csak és kizárólag együttműködés, lehet, hiszen bomlásra képtelenek. Az elemi rendszerek bomlásra képtelen, de építkező jellegű együttműködésre képes minőségét a dolgozat elemi aszimmetriaként azonosítja. A dolgozat elképzelése szerint a rendszerfejlődést az elemi rendszerek egyedi és csoport viselkedése, az elemi aszimmetria, és az elemi káoszminőség teszi lehetővé.
Az elemi együttműködések is a tudat hatókörén kívül esnek, de különféle modellek határátmeneteiként halvány elképzelések alakíthatók ki velük kapcsolatban. Ilyen modellek lehetnek az egymáson legördülő golyók, vagy a rövid szakaszon egymásba csavarodó rugók esete, de szemlélhetők egyfajta különös interferencia jelenségekként is.
A modellalkotást nagymértékben segítheti egy a mindennapok gyakorlatából ismert jelenség áttekintése. Vizsgáljuk meg a közönséges olló jelenségét a rendszerelmélet aspektusából. Az olló vágó élei külpontosan elhelyezett forgási pont körül elfordulhatnak. Az olló kézben tartott szárait állandó szögsebességgel körív mentén mozgatva, a vágó élek fokozatosan összezárnak, ezáltal egy mozgó vágópont jelenik meg. Ez a vágópont az olló új minősége, amely a vágó élek, mint struktúra, és a mozgatás, mint állapot együttműködése által jelenik meg. Ez a vágópont, mint új minőség az egyenletes körív menti mozgásra merőleges irányú, és tangens függvény szerint gyorsuló mozgást végez. Vegyük észre, hogy a vágópont mozgásminősége a vágó élek pillanatnyi viszonyától, az általuk bezárt szög értékétől függ.
Tegyük fel a kérdést, szükségszerűen csak egyenes mentén haladhat a vágópont, vagy elképzelhető valami olyan csodabogár olló is, amelynek vágópontja valamilyen görbe vona
l mentén halad? Például a növénytermesztés gyakorlatában, alkalmaznak ívelt vágó élű, úgynevezett metszőollókat is, az ő vágópontjuk nem egyenes mentén halad. Remek, most gondolatban fejlesszük tovább a konstrukciót, és képzeletben alkossunk olyan ollót, amelynek vágó élei nagyon gyorsan cserélhetők. Elképzelhető, hogy az ilyen ollók vágópontja, szinte tetszőleges görbe mentén mozoghat, hiszen az egyik vágó él gyors cseréjével mindig a megfelelő görbe irányú mozgás hozható létre. Lássuk be ez a különös elméleti olló tulajdonképpen nem tekinthető egyetlen ollónak, hanem inkább időben egymást váltó ollók sorozatának. Ebből az aspektusból szemlélve hasonlítható ez a jelenség a mozgófilmhez, amelynek új minősége az egymást váltó állóképek sorozatában jelenik meg. Érzékelhető milyen elképesztően különös jelenség az egyszerűnek tűnő, cserélhető élű elméleti olló, ennek ellenére egy a funkcióanalízis módszerével dolgozó gyártástechnológus sokat javíthat rajta. Ő ugyanis azonnal találna két megváltoztatandó elemet. Az elméleti olló vágó élei végtelen hosszúak, ez nem gazdaságos, hiszen a vágó élek cseréje miatt csak rövid vágó él szakaszokra van szükség, a vágó éleket egymáshoz rögzítő forgató pont, pedig a gyors cserélhetőség szempontjából előnytelen. Na jó de akkor milyen elméleti ollót kellene készíteni? A gyártástechnológus szerint az igényekhez igazodó rövid, ugyanakkor nem egymáshoz rögzített, önállóan mozgó vágó élekkel remek eredményeket lehetne elérni. Azt nem tudjuk milyen vágási műveletekre alkalmas az ilyen különös, repkedő vágó élekből konstruált elméleti olló, de az, sejthető, hogy segítségével az elemi kölcsönhatások egyik aspektusának tartalmi lényege megragadható. A továbbiakban az olló elvét alkalmazzuk az elemi együttműködések, vagy más szóhasználattal élve az elemi kölcsönhatások gondolati határátmenetben történő megközelítésénél.
Most tekintsünk két olyan, egyidejűleg haladó és forgó mozgást is végző jelenségre, amelyek egymást megközelítik, kis ideig egymás közelében folytatják továbbra is autonóm mozgásukat, majd eltávolodnak egymástól. E mozgó jelenségek egy külső szemlélő számára megkülönböztethetők, ha kellő távolságra vannak egymástól, és közös minőséget megjelenítve egyetlen jelenségként azonosíthatók, ha kellően közel vannak egymáshoz. E mozgó jelenségek autonóm jellegüket megtartva egy nagyon rövid ideig közös minőséget jelenítenek meg, ez az együttműködés azonosítható elemi kölcsönhatásként, és a megjelenő új minőség pedig a dolgozat szóhasználatával élve binomiális rendszerként, mivel kételemes együttműködésről van szó.
Most tekintsünk két olyan, egyidejűleg haladó és forgó mozgást is végző jelenségre, amelyek egymást megközelítik, kis ideig egymás közelében folytatják továbbra is autonóm mozgásukat, majd eltávolodnak egymástól. E mozgó jelenségek egy külső szemlélő számára megkülönböztethetők, ha kellő távolságra vannak egymástól, és közös minőséget megjelenítve egyetlen jelenségként azonosíthatók, ha kellően közel vannak egymáshoz. E mozgó jelenségek autonóm jellegüket megtartva egy nagyon rövid ideig közös minőséget jelenítenek meg, ez az együttműködés azonosítható elemi kölcsönhatásként, és a megjelenő új minőség pedig a dolgozat szóhasználatával élve binomiális rendszerként, mivel kételemes együttműködésről van szó.
Az elemi kölcsönhatás eredményeként megjelenő közös új minőség élettartama nagyon kicsi, de a mozgásvektorok viszonyától függően változó. Ez a kicsi és változó élettartam növekedhet, ha egymást követő kölcsönhatás sorozatok jelennek meg, például olyan módon, mint az ollók cserélődő vágó élénél. Ez úgy képzelhető el mintha az eltávolodó együttműködő jelenség helyébe rövid ideig egy másik megfelelő külső mozgástartalom vektorral rendelkező együttműködő lépne be.
E jelenségnél az együttműködő felek egyike mindig kicserélődik, ezért ez a kicserélődési jelenség elemi anyagcsereként is azonosítható. Belátható az elemi anyagcserét folytató jelenségek nagyon mozgékonyak lehetnek, hiszen a mozgástartalom fele cserélődik ki, és a csereelemek nem lehetnek pontosan azonosak, hanem bizonyos tűréshatáron belüli véletlen jellegű kiválasztódással kerülnek együttműködő pozícióba. Érzékelhető, hogy az ilyen anyagcsere kapcsolatokkal létező jelenségek feltételhez kötöttek, ha ugyanis a környezetben nincsenek jelen megfelelő gyakorisággal csereelemek, akkor a minőségmegjelenítés időláncolatszerű jellege megszakad. Most emlékezetben idézzük fel az elemi rendszerek csoportminőségével kapcsolatos kijelentést, e szerint a mozgásminőségek eredő értéke tetszőlegesen kis környezet esetén is zérus érték közeli. Ez a kijelentés más aspektusból szemlélve azt jelenti, hogy az elemi rendszerek között tetszőlegesen kis környezetben is találhatók minden irányban mozgó egyedek, tehát a primer tér, az elemi rendszerek csoport minősége a tetszőleges mozgástartalommal rendelkező elemi együttműködések anyagcserekészletét is folyamatosan biztosítani képes. Ezért szerepelt az előzőkben az a kijelentés, amely szerint a rendszerfejlődés folyamatát az elemi aszimmetria és primer tér elemi káoszminősége teszi lehetővé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése